A vállalatok működésében egyre nagyobb szerepet kapnak azok az eszközök, amelyek segítenek rendszerezni az információkat és tudatosabbá tenni a döntéseket. A gyorsan változó piaci környezetben már nem elég a megérzésre hagyatkozni: szükség van olyan módszertanokra, amelyek keretet adnak az elemzésnek, és irányt mutatnak a vezetők számára. Az alábbiakban bemutatunk néhány bevált keretrendszert és eszközt, amelyeket a gyakorlatban is széles körben alkalmaznak.
A SWOT a Strengths (erősségek), Weaknesses (gyengeségek), Opportunities (lehetőségek), Threats (veszélyek/kockázatok) rövidítése.
Ez a klasszikus négymezős elemzés belső és külső tényezőket egyaránt figyelembe vesz:
Erősségek: belső előnyök (pl. szakértői tudás, erős ügyfélkapcsolatok).
Gyengeségek: belső hátrányok (pl. erőforráshiány, elavult technológia).
Lehetőségek: külső pozitív tényezők (pl. új piacok, kedvező trendek).
Veszélyek: külső negatív tényezők (pl. versenytársak, szabályozási változások).
A SWOT egyszerű, de jól rendszerez, és kiindulópontként szinte minden stratégiai tervezéshez használható.
A PESTEL betűszó a külső környezet hat fő dimenzióját takarja:
P – Political (politikai tényezők): szabályozás, adópolitika, állami beavatkozás.
E – Economic (gazdasági tényezők): infláció, árfolyamok, piaci trendek.
S – Social (társadalmi tényezők): demográfia, fogyasztói szokások, kulturális változások.
T – Technological (technológiai tényezők): digitalizáció, automatizálás, új megoldások.
E – Environmental (környezeti tényezők): fenntarthatóság, klímaváltozás, környezetvédelmi előírások.
L – Legal (jogi tényezők): törvények, megfelelőség, jogi kockázatok.
Ez az elemzés főként akkor hasznos, ha a vállalat a külső környezetben rejlő trendeket és hatásokat szeretné megérteni.
Michael Porter keretrendszere a versenykörnyezet elemzésére szolgál, öt tényező mentén:
Iparági versenytársak ereje
Új belépők fenyegetése
Helyettesítő termékek jelenléte
Vevők alkupozíciója
Beszállítók alkupozíciója
Ez a modell segít feltárni, hogy mi mozgatja egy iparág dinamikáját, és hol helyezkedhet el benne a vállalat.
A Boston Consulting Group által kidolgozott eszköz a vállalati termékportfólió értékelésére szolgál. A piac növekedési üteme és a piaci részesedés alapján négy kategóriát különít el:
Sztárok: nagy növekedésű, erős piaci részesedésű termékek.
Kérdőjelek: nagy növekedésű, de gyenge piaci pozíciójú termékek.
Fejőstehenek: stabil, jövedelmező termékek.
Kutyák: alacsony részesedésű, stagnáló vagy csökkenő piacokon lévő termékek.
Segítségével a vezetés eldöntheti, hol érdemes befektetni, és mely termékekből célszerű kilépni.
Az FMEA célja a hibák azonosítása és hatásainak elemzése. A módszer lépései:
A lehetséges hibamódok feltárása.
A hibák következményeinek értékelése.
Súlyosság, előfordulási valószínűség és észlelhetőség pontozása.
Az RPN (Risk Priority Number) kiszámítása, amely rangsorolja a kockázatokat.
Különösen ipari, gyártási környezetben elterjedt, de szolgáltatásoknál is alkalmazható.
Egyszerű vizuális eszköz, amely két tengely mentén mutatja meg a kockázatokat:
Valószínűség (ritkától a gyakoriig).
Hatás (csekélytől a kritikusig).
A mátrix gyors áttekintést ad, így azonnal látszik, mely kockázatok kezelése sürgető.
A „pillangó” alakú diagram bal oldalán a kockázati esemény okai, középen maga az esemény, a jobb oldalon pedig a következmények jelennek meg. Ez a vizualizáció különösen a menedzsment számára hasznos, mert egy ábrán bemutatja a teljes kockázati láncot.
A teljesítményértékelés négy szempontot ölel fel:
Pénzügyi nézőpont
Ügyfél nézőpont
Belső folyamatok nézőpont
Tanulás és fejlődés nézőpont
Ezáltal nem csak rövid távú pénzügyi mutatókat vizsgál, hanem a hosszú távú fejlődést és fenntarthatóságot is.
Az iparág legjobb gyakorlatainak összevetése a vállalat saját teljesítményével. Nem pusztán másolásról van szó, hanem tanulásról és adaptálásról: mi az, ami máshol jól működik, és hogyan ültethető át a saját szervezetbe.
Ez a módszer a döntések pénzügyi oldalát vizsgálja: számszerűsíti a várható előnyöket és a költségeket, majd összeveti őket. Segít eldönteni, hogy egy projekt vagy beruházás valóban megtérül-e.
Az elemzési módszertanok célja nem az, hogy kész recepteket adjanak, hanem hogy rendszerezett gondolkodást tegyenek lehetővé. A helyzettől függ, melyik keret a leghasznosabb: egy kisebb cégnek elegendő lehet a SWOT és a költség-haszon elemzés, míg egy nagyvállalat számára a Balanced Scorecard vagy a BCG-mátrix kínál átfogóbb képet.
A közös nevező minden módszerben az, hogy átláthatóbbá teszik a helyzetet, és segítenek tudatos, megalapozott döntéseket hozni.
Felhasznált források:
Optiliser tudástár
https://coaching4companies.com/blog/strategy-analysis-tools
https://www.bobstanke.com/blog/strategic-planning-models
https://hbr.org/1992/01/the-balanced-scorecard-measures-that-drive-performance-2
https://bowtiemaster.com/bowtie-diagram-examples
https://www.investopedia.com/terms/b/balancedscorecard.asp
https://www.isixsigma.com/dictionary/failure-mode-and-effects-analysis-fmea